Fönek a vazsi szőlőhegyekre!

Talán Olaszfán kellene kezdenem a bor utáni fürtetést, de csak délutánra van megbeszélve találkozó Varga Zolival.

– Délután találkozunk a majorban! – üzeni. Csak sejtem, hogy hol, de addig is Olaszfa – Oszkó – Csehi – Bérbaltavár, oda-vissza mindössze 30 km! Egyik pillanatban melegen süt a nap, szétposszan a szőlőben a tavasz, másikban pedig havazik, de gaborgyának semmi nyoma, irány az oszkói szőlőhegy! Már az 1700-as évektől megjelentek a szőlőhegyen a hagyományos építésű borona-, fonott- és vert falú, zsúpfedeles présházak. Az oszkói Hegypásztor Kör “hegypásztorai” jó gazda módjára  1985 óta folyamatosan újítják fel a présházakat, szerveznek rendezvényeket, szőlészeti-borászati és kulturális programokat. Jó is lenne kóstolni, de erre itt és most sajnos esélyem sincs, de legalább nem kell maszkot viselnem a pincék között bóklászva.

Hegypásztor Pincék, Oszkó, Szőlőhegy

A csehi pincesoron túlszaladok, az első életjelt Bérbaltavár első házainál látom. Kávézó emberek! – gondolom. Hárman állnak körbe egy vasasztalt a bolt előtt, söröznek a reggeli hidegben. Készséggel útbaigazítanak, balra fel, fénykereszt, kutyás ember. – De régi pincét nem nagyon fog találni! Csehimindszentben, talán… Sok a tulajdonos, aprók a parcellák, ott ingyen is adnak, csak vigye valaki. Az egyetlen zsúpfedeles présház – a templom felett – látott már szebb napokat is.

Gondosan művelt szőlők váltakoznak elhanyagolt, gazos területekkel. A barna erdőtalajok alapkőzete a barnás lösz, folyóvízi kavics, homokos kavics és a sűrűn váltakozó homok, agyag, aleurit, huminites agyag, szenes agyag rétegeiből álló Tihanyi Formáció, amelyben előfordulnak cm-vékony dolomit-közbetelepülések is.

Rövid kitérő Mikosszéplakra, majd vissza a csehi pincesorra. A bejáratnál a kőkereszten a dátum 1851.

A Vasi-Hegyhát borászatainak történelmi, évszázados hagyományai vannak, azonban Vas megye borászati szempontból nem tartozik igazából egy borvidékhez sem. De hát a bor nem a borvidéktől bor! Ahány falu, annyi megoldás. Kőszeg, Csepreg és Vaskeresztes a Soproni borvidékhez, Ság-hegy (Kemeneshát) a Somlói borvidékhez, Bérbaltavár, Nagytilaj, Olaszfa és Oszkó a Zalai borvidékhez tartozik. Ami viszont még ennél is fontosabb lenne itt az Olaszfa-Oszkó-Csehi-Bérbaltavár négyszögben az a kóstolható, palackozott bor! Hát ennek eléggé híján vagyunk. Jó lenne egy helyen kóstolni a pincéket – Hegyháti Borok Boltja (láttunk már ilyet Somlón 🙂 !). Jó lenne…

De! Az olaszfai majorban már vár Varga Zoltán. A rozsdamentes bortartályokból pörög a kóstolás, fehérek, rozék, komoly vörösek. Van stílusa, a savak néhol kilógnak, ettől a borok ropogósak, gyümölcsösek, időnként nyersnek tűnnek, de ez csak technológia, kerekíthető. A hordóhasználat visszafogott, vagy teljesen hiányzik, erre pedig van szándék.

A borok kereskedelemben sajnos nem kaphatók, jön a tavasz, virágba borul a szőlőhegy, irány Olaszfa, jó kóstolást!

Közzétéve: palmolnarelemer

Geológus (magmás petrológus, terroir geológus), egyetemi oktató, amatőr fotós és hegymászó. 1991-től Szegeden él és dolgozik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: