Még az üveghegyeken is túl…

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy szegény ember, s annak felesége…, nem, nem egy Benedek Elek mese következik! Csupán arról van szó, hogy ismét pakkot hozott a postás! 🙂

A mai mesénk helyszíne maga az “üveghegy”, a Tokaj-Szalánci-hegység (ÉK-Magyarország és DK-Szlovákia területe). A hegység a Kárpátok ívére merőleges (mintegy 100 km hosszúságú, 15-25 km szélességű) – a Pannon-medence fő extenziós időszakának litoszféra elvékonyodása következtében – kialakult andezites, dácitos és riolitos összetételű vulkáni vonulat. Első mesehősünknek, az obszidiánnak a története itt a Pannon-medence északi és keleti peremén, mintegy 15 millió évvel előtt kezdődött. Az obszidián és a vulkanikus “üveg” hidratált változata, a perlit a Tokaji-hegység nagy SiO2-tartalmú (több mint 70%) kőzetei.

Az obszidián, elsődleges magmás (vulkáni) kőzet. (Kőzet és nem ásvány!) Nagyon viszkózus lávák (“sűrű”, mint a fogkrémtubusból kitüremkedő fogkrém) gyors lehűlésének eredménye. Kémiai összetétele hasonló a riolitéhoz (gránitéhoz). A riolitos magmák nagy nyomáson elég nagy víztartalommal rendelkeznek (akár 10 tömegszázaléknyi is), felszínre kerülvén azonban a víz (a nyomás csökkenése miatt) gyorsan elillan, így nő a viszkozitás és a láva – úgy egy tömegszázaléknyi víz mellett – “üveggé” dermed.

Az obszidián egy kagylós törésű vulkáni üveg, azonban nem minden vulkáni üveg obszidián! Jellemzően fekete színű (de a vas-oxid eltolhatja színét a vörös és a barna irányába is). Fekete színét magnetit (Fe3O4)-nanozárványok okozzák. (Ha kikristályosodhatna a kőzet, akkor a vas, mint egy hernyóból a pillangó, beépülvén a biotit nevű ásványba, a kőzetben csillogó, fekete, álhatszöges, szabad szemmel is jól látható formában jelenne meg.) Apropó, kőzetalkotó ásványok! Az obszidián is tele van földpáttal és kvarccal, de ezek mikroszkóppal is alig látható, tű, pálcika, tüske, csillag, fonal, csavar, toll stb. alakú embrionális mikrolitok (mikrokristályok). A perlit gyöngyköves szerkezetű, szürke színű hidratált riolit változat, víztartalma eléri az 5-6 tömegszázalékot is. Az is hangsúlyozandó, hogy szilícium–dioxid az adott felszíni kémiai körülmények között inert!

A Tokaji-hegységben az elsődleges obszidián Szerencs és Erdőbénye-Erdőhorváti kalderáinak területén, valamint a Meszes-tető környékén gyakori. Az obszidiánt tartalmazó riolitos képződmények (pl. savanyú lávaárak) 13-11 millió évesek. A lávaárak fekűjében és központi (belső) részein Lebúj (Bodrogkeresztúr) és Rókabérc környékén az obszidián perlitben jelenik meg (0,5-2 cm-es átmérővel), míg Meszes-tetőn, a szintén cm-es nagyságrendű szögletes üde obszidiándarabokat (lapilliket) a horzsakőben gazdag vulkáni tufák tartalmazzák. A hegységben több lelőhelyen is (Tolcsva, Erdőbénye, Olaszliszka, Mád) előfordulnak – valószínűleg az említett obszidiánoktól független, vagy legalább is nem bizonyítható eredetű – nagyobb, akár 5-8 cm-es átmérőjű darabok is.

Az üveghegyeken is túl, vagy inkább innen 🙂 mesénk másik főhőse az Obszidián Tokaji Furmint Száraz 2018. Istenhegyi Borház, Rátka.

Bármely kőzetnév, ha címkére kerül erős üzenetet hordoz a termőterületről. A világban nagyon sok bort láttam – különböző helyekről – obszidián cimkével, kétségtelen a legjobb, amit ittam az a Red Hills Lake-i Cabernet Sauvignon (a borászat három alapítója Michael Terrien, Péter Molnár és Árpád Molnár! 🙂 https://www.obsidianwineco.com) és egy Lipari Nero Ossidiana volt.

Az Istenhegyi Borház szőlőterületeinek domináns kőzetei (ha jól olvasom a térképeket 🙂 ) szárazföldi térszínen felhalmozódott riolitos lapillitufák (Szerencsi Riolit Lapillitufa Formáció), amelyek például éppen Rátka területén partszegélyi környezetben rakódtak le, zeolitosodtak és egyéb üledékanyagokkal is keveredtek. A kitöréseket folyamatos hidrotermás folyamatként kovásodás és agyagásványosodás kísérte. Nem feltétlen obszidiánban gazdag kőzetek (sőt egyáltalán nem azok), de nem is ez a fontos. A furmint címkéje a borvidék izgalmas üzenete. Az obszidiánhoz általában testes vörös borokat társítanak. De viselik nevét fehér, sőt rosé borok is. A kérdés az, hogy illik-e a fekete kőzet ehhez a szép, aranysárga, reduktív, citrusos furminthoz? De a fő kérdés nem is ez! A kérdés az, hogy vajon fekete-e az obszidián? Persze, hogy fekete, de ha egyensúlyba kerülne önmagával (vagyis, ha lenne ideje nyugodt körülmények között kikristályosodni), akkor bizony fehér lenne! 🙂 És a perlit is fehér lenne! Ha Tokaj-Hegyalján az obszidián kőzettanilag finesz, akkor nagyon jól megfér ezzel az önmagával egyensúlyban lévő elegáns borral is!

Minél több kőzetnevet a palackokra! A kőzetnév nem csak helyhez köti a bort, de mélyebb értelmet is ad a terroirnak.

No, ugye? Mondtam én, hogy a geológia azért szép, mert szép, de főleg nem egyszerű 🙂 !

Az obszidiánok nem tokajiak, Lipari (Eolie-szigetek) Rocche Rosee lávafolyamából gyűjtöttem.

Ha részletesebb és szakmaibb ismeretekre lenne szükségetek a Tokaji-hegység vulkanológiai fejlődéstörténetével kapcsolatosan, akkor Szepesi János vulkanológus kollégám munkáit ajánlom a figyelmetekbe.