Kisládás kézi szüret, többszöri válogatás, spontán erjesztés egész fürtökkel, lábbal taposva kis kádakba, eszköztelen borászkodás, ergo derítetlen, szűretlen borok. Ez lenne az új Heimann hitvallás! Vissza a gyökerekhez: Szekszárd őshonos fajtáihoz, a kadarkához és a kékfrankoshoz!
Mindezek mellett itt vannak a pincészet tardicionális húzó borai, a Barbár, a Franciscus vagy éppenséggel a Bikavér.
A hangsúlyok játéka! Számomra kedves mindkettő és Heimannékat ismerve ebben a kettős alkotói filozófiában meg fogják találni az egyensúlyt.
Most csend van a szőlőben, a metszések lassan befejeződtek, a víziók ideje jött el. A Szekszárd terroir stratégiai projekt kidolgozásának első lépéseinél tartunk. Optimista vagyok(!) :-), főleg, ha a kiemelt szőlőfajták terméséből készült bor karakterizálására, a borok egyediségének alátámasztására gondolok.
Id. Heimann Zoltán ifj. Heimann Zoltán és Lukácsy György társaságában
BOROSTA 