“Nagyon rövid előszó”

Érdekes dolgokról beszélt a bor kapcsán. Milyen a szép bor és milyen a jó? Lehet-e egy bor jó és ugyanakkor szép is, vagy inkább szép és csak utána jó? És mi van , ha egy bor jó és nem szép, vagy szép és nem jó? 2014 tavaszán, közös munkáink (óráink) kezdetén rávettem, hogy írja le gondolatait a borról. Néhány palack bor után látszólag könnyedén igent mondott, de tudtam, hogy nehéz feladat elé állítottam. Azon a nyáron sokat csuklottam :-), de kora ősszel már nyomdában volt a könyv a következő nagyon rövid előszóval:

“Megtisztelő a felkérés. A Felkérő a borkultúra híve, tanítja is azt, szakmájára, a geológiára felfűzve. Mi több: rendes, magyar borivó ember. Nyilván, tudja, mit csinál! Vagy nem! Mindegy! Igent mondtam, hát persze, hogy egy üveg bor után. Vagy előtt? Ez is mindegy. Pontosabban, nagyon nem! De ha már igent mondtam…”

Hat év után a “Beszéd a borról” című fejezettel bővített, negyedik kiadás sokadik előszavában (lásd alábbiak) kerestem a szavakat, mit is írhatna az ember barátja sikeres könyvének margójára?

Mit mondhatnék ennyi év és korty után a borról való beszédről? A beszéd hatalma az, hogy az elmondott (leírt) kép elképzeléseinkben újra írja magát. Íz és illat: a két érzék olyan mértékben integrálódik az agyban, hogy a köztük lévő különbség funkcionálisan irreleváns. A bor befészkeli magát az ember lelkébe, habár az íze és illata szenzoros, a költészete intellektuális. A íz és az illat nem vizuális élmény, ábrázolása – a borbeszéd – éppen ezért esetlenül pontatlan. A borról folytatott beszélgetéseink során feltételezzük, hogy a borról szerzett tapasztalataink bizonyos mértékig egységesek. Ez a borról szóló beszéd elsődleges nehézsége. Hogyan használjunk szavakat a bor leírására, ha nincs közös élményünk a borról? A közös észlelés (borivás) hiánya a borról szóló beszéd hiábavalósága is. Ne hagyjuk hiábavalóan elmúlni az életünket!

Lehet, hogy elég lett volna a köszönöm is?!

Visszatérve a borról való beszédhez: egy bor kapcsán a jó, nagyon jó, és a kevésbé jó (rossz), illetve a szép, nagyon szép és kevésbé szép (nem tetszik) jelzőkön kívül minden más lényegében csak nélkülözhető szócséplés.