Szögediesen lösz, Szekszárdon van!

A közel észak déli kiterjedésű Szekszárdi Borvidék legnagyobb területével a Szekszárdi-dombság (Dunántúli-dombság) keleti területén található, 2-17 km-re nyugatra a Dunától. Legnagyobb magassága 285 m (Óriás-hegy), átlagos magassága 230 m a tszf.

A dombság aljzatában – a Pannon-medence kialakulását megelőzően – variszkuszi eredetű metamorf (agyagpala, homokkőpala, gneisz, kvarcfillit) és granitoid (monzogránit, monzonit) képződmények (350 mill. év), illetve perm és mezozoos üledékes (konglomerátum, homokkő, mészkő, dolomit, márga), vulkanikus (riolittufa) és vulkanoszediment kőzetek találhatók. Ezekre a kőzetekre a Pannon-medence nagymértékű extenziója során, a miocéntől (kb. 20 mill. év) kezdődően, átlagosan 1 km-es vastagságban a medencekitöltő üledékek rakódtak le. Ezek az üledékek zömében kavicsos, homokos, agyagos, meszes, márgás képződmények. A dombság területe a felszín közelben és a felszínen döntő mértékben pliocén (5,3-2,5 mill. év) üledékből (agyag, homokos agyag, homok és homokkő) és az azokra települt vörösagyagból, valamint helyenként 20-40 m vastagságú pleisztocén löszből épül fel. A dombság mai földrajzi arculata a hideg és száraz felső pleisztocénben (0,32-0,01 millió év) alakult ki, amikor is feldarabolódott és kiemelkedett, északi és keleti peremterületei pedig vetők mentén leszakadtak. A függőleges tagoltságú, aszimmetrikus felépítésű dombvidéket sűrű és mély völgyhálózat, völgyközi hátak, kiemelt fennsíkok, platók és dombtetők, éles peremű töréslépcsők és meredek csuszamlásos lejtők jellemzik. A dombvidék központi részét és Ny-i peremét gyengén DK felé lejtősödő, magasra kiemelt löszhát (Óriás-hegy), illetve alacsonyabb löszplató (Börzsöny–Kakasdi-löszplató) jellemzi. A löszborította dombhátakat a lösz változatos lepusztulási formái (löszmélyút, löszszakadék, löszcirkusz, löszpiramis, löszszurdok stb.) tagolják. A leglátványosabb és leggyakoribb löszformációk a löszmélyutak, amit Szekszárd környékén a helyiek szurdiknak neveznek. A löszmélyutak és löszszakadékok szinte függőleges löszfalainak magassága helyenként elérheti a 15-20 m-t is.

A felszíni alapkőzeteken erős mediterrán klímahatást tükröző, különböző mértékű mállás és pedogenezis által kialakított lösz- és paleotalaj típusok alakultak ki.

De mi is a lösz?

A lösz uralkodóan légi úton szállított, hullóporból szárazföldön lerakódott törmelékes üledékes kőzet, szemcsemérete (0.02-0.06 mm) alapján a finomtörmelékes kőzetek csoportjába tartozik. Erősen porózus, rétegzetlen. Különösen félig száraz éghajlaton, a füves sztyepen–erdős sztyepen és részben a mérsékeltövi erdőzónákban jött létre a pleisztocén idején, kivéve az utolsó glaciálisban a belföldi jégtakaróval beborított kontinensrészeket. Képződése a finom aprózódástermékek szél általi (eolikus) szállításával és lerakásával (porviharokkal, porhullással) magyarázható. A löszös üledékek leggyakoribb maradványai a puhatestűek (elsősorban csigák).  A lösz magyar népies neve a sárga föld.

Lösz-csigák (balról jobbra)

Granaria frumentum (Sokfogú magcsiga), Succinella oblonga (Kis borostyánkőcsiga), Pupilla triplicata (Háromredőjű bábcsigácska), Vitrea crystallina (Kristályos gyöngycsigácska), Trochulus hispidus (Sörtés bokorcsiga), Clausilia dubia (Rácsos orsócsiga), Vallonia costata (Bordás gyepcsigácska)

A lösz és paleotalajok ásványi összetétele

A löszök és paleotalajok ásványi alkotói a kvarc – SiO2 (30-50%), földpátok – KAlSi3O8-NaAlSi3O8-CaAl2Si2O8 (5-14 %), csillámok (muszkovit – KAl2Si3AlO10(OH)2, biotit – KMg3AlSi3O10(OH,F)2), valamint változó mennyiségben karbonátok (kalcit – CaCO3,Dolomit – CaMg(CO3)2) és agyagásványok (illit, klorit, montmorillonit – pl. (Na,Ca)(Al,Mg)2Si4O10(OH)2xnH2O), alárendelten nehézásványok (pl. rutil, ilmenit – TiO2, FeTiO3).

A lösz dolomit és kalcit tartalma kiugróan nagy, átlagosan 25,12%. A karbonáttartalom feltűnő sajátossága a dolomittartalom nagy aránya, miután általában löszök karbonáttartalma túlnyomóan kalcitból áll, dolomit csak kivételes esetekben fordul elő. Nemzetközi adatok szerint a világ különböző részeiről származó löszminták kalcit-dolomit aránya 2:1 illetve 3:1. A szekszárdi löszmintáknál a dolomit mennyisége a karbonátfrakcióban átlagosan 68.7%, tehát a kalcit-dolomit arány értéke 1:2. A magas dolomittartalma a felhalmozódott löszanyag származási (lepusztulási) őskörnyezeti területére vezethető vissza. A paleotalajokban a lezajlott kilúgozódás miatt jelentős mértékben lecsökken a karbonáttartalom, a kalcit-dolomit arány 2:1 és 4:1 közötti.

A lösz és paleotalajok elemi összetétele

A szekszárdi üledéktípusokban a legnagyobb mennyiségben a SiO2 van jelen, a jól fejlett paleotalajokban akár a 75%-ot is elérheti. Az Al2O3 aránya általában 10% körüli. Az üledékek összvas-mennyisége (Fe2O3) 2.5 és 5 % között változik. A löszök magas, átlagosan 12%-os CaO és 4% körüli MgO-tartalommal rendelkeznek. Az üledékek átlagos P2O5 tartalma 0.16-0.19 % között változik. A TiO2 1% körüli. A MnO koncentrációja általában 0.1% alatt marad. Az alkáliák közül a Na2O és K2O mennyisége általában 1-2%. A Sr (120-360 ppm), Rb (30-80 ppm), Ba (300-400 ppm), Cr (70-90 ppm), Co (10 ppm), Ni (30-50 ppm), Cu (18-33 ppm) és a Zn (51-71 ppm) általában nyomelemként fordul elő, eloszolva a kőzetalkotó és járulékos ásványokban

A szervesanyag koncentrációja nagyon alacsony, általában 0.1 % körüli a löszökben, a paleotalajokban 0.3 %-ig emelkedhet (Hum, 2006 után).

Talajtani szelvények különböző dűlőkből

Porkoláb-völgy (1), Iván-völgy (2,3)

(humuszos feltalaj, alatta lösz, paleotalaj szintekkel)

A szekszárdi vörös agyagról

A harmadidőszakban képződtek tenger által nem borított területeken. A pannóniai felszín mállásának eredményeként alakultak ki a miocén végétől az alsó pleisztocénig tartó időszakban. Ott maradtak fenn, ahol a pleisztocén korszakban a jég pusztító hatásának nem voltak kitéve és a vízeróziónak is ellenálltak. E talajképződmények víz- és tápanyag gazdálkodása a holocénben (0.01 mill évtől napjainkig) alakult ki, de fontosabb sajátságaikra a korábbi időszakokban végbement mállási és talajképződési folyamatok is rányomták bélyegüket. A vörösagyag-réteg vastagsága 30–150 cm között változik. A vörösagyag felett fakósárga lösz, alatta, pedig szürke iszapos rétegek húzódnak. Mélyebben kék színű agyag található. A kék agyag nagyon kötött. Agyagtartalmuk közepes, az agyagásványok között megtaláljuk a kloritot, montmorillonitot és a kaolinitet nagyobb mennyiségben. Tartalmaznak 5-10% földpátot is. Ásványai között kimutatható továbbá a gibbsit (Al(OH)) és hematit (Fe2O3) is, de vörös színük többnyire az amorf vasvegyületektől származik (Fekete et al., 2005 után).

(

Közzétéve: palmolnarelemer

Geológus (magmás petrológus, terroir geológus), egyetemi oktató, amatőr fotós és hegymászó. 1991-től Szegeden él és dolgozik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: