A mondás 6 éves kisfiam szellemi tulajdona. Ennek értelmében a somlói borok lényege a somlóiságukban rejtőzik, mert ugyebár lételemük (ad absurdum fajtajellegük) nem más, mint maga a Somló. 🙂
Éva (Cartwright) jóvoltából gyönyörű válogatás előtt ülök (állok),
Hollóvár (Takács Lajos) Hárslevelű 2013, Joós Pince Nagy-Somlói Furmint 2017, ABELES Somló Furmint 2019, Györgykovács Imre, Nagy-Somló Olaszrizling 2017, Györgykovács Imre Nagy-Somló Olaszrizling 2018, Kőfejtő Juhfark 2017, Somlói Apátsági Pince Juhfark 2018, Somlói Vándor (Öreg tőkék, nyugati-oldal) Juhfark 2019
Azt nem mondanám, hogy tanácstalanul, de azt sem, hogy, nincs bennem egy enyhe gyomortáji izgalom. Egyet azért biztosan tudok: Balogh Zoli 2018-as Juhfark tételét utoljára hagyom. Amikor még nem lehetett zacskó számra kapni a nátrium-glutamátot (MSG, E621) (sic!), akkor csak a paradicsom és néhány sajtféle sejtette, hogy milyen is lehet az umami ízélmény. Most már határozottan tudom, hogy az anyatej (aminek az ízére nem emlékszem) mellett a Somlói Apátsági Pince Juhfarkja is az! A kezdet és a folytatás! 🙂 🙂
BOROSTA 