Amiről kevés szó esik a somlói terroir kapcsán

A freatomagmás robbanásos kitörések (a bazaltos magma és a felszín közeli vizes üledék keveredésének intenzív robbanásos folyamatai) következményeként a vulkáni kráterből fröcsögő lávafoszlányok a vulkán peremén, és a vulkán környezetében, a Tihanyi (sötétebb sárga a földtani térképen) és Somlói (világosabb sárga a földtani térképen) Formációk képződményein landoltak.

A somlói terroir kapcsán nagyon kevés szó esik ezekről a képződményekről, a borokkal kapcsolatosan felzabálja (jogosan) tudatunkat a vulkán és a bazalt 🙂 , ami a pannóniai üledékek egyenetlen felszínére települt.

A Tihanyi Formáció (általában) agyagmárgás aleurit, aleurit, finomhomok, vékony szenes agyag, tarkaagyag, lignit és dolomit rétegekből épül fel, míg a Somló Formációt szürke, molluszkás, agyagmárgás aleurit, lemezes aleurit, finomhomok váltakozása jellemzi. Látszólag nincs nagy különbség a kettő között, és ez valóban így is van!

Az Alpok, Kárpátok, Dinári-hegység kiemelkedésének és a vízszint csökkenésének következtében a Paratethys-óceán (vagy Paratethys-tenger) kb. harmincegynéhány millió évvel ezelőtt (az eocén és oligocén határán) szakadt le a Tethys-óceánról. A késő-miocénben (vagy ahogyan általában hívjuk, a pannonban) megszűnt a területünk kapcsolata a Paratethysszel, létrejött egy hatalmas beltó (Pannon-tó) és mintegy 6 millió évig élte a saját életét. Ebben a tóban alakultak ki az említett formációk. A pannon-tavi üledéklerakódás kezdetben nyíltvízi környezetben kezdődött, körülbelül 8-8,3 millió évvel ezelőtt. Ezeknek a rétegeknek jellemző kövülete a Congeria praerhomboidea kagyló (ami még, ha nem is kecske, de legalább egy szamárpata 🙂 ).

Ezeket a rétegekre hullám-bázis-közeli üledékek követték, felfele egyre sekélyebb vízben, majd partmelléki mocsárban. Mindeközben a tó vize folyamatosan hol kiédesedet, hol visszatért félsós (brakk) állapotába. Mindezek után a Pannon-tó vízszintingadozásai következtében a partközeli-mocsári állapotok megváltoztak, visszatértek a brakk vízi körülmények, ennek egyik legfontosabb mutatója a Congeria balatonica kagyló megjelenése. A Pannon-tó peremén több, közel egyidős aleurit – aprószemcsés homok alkotta deltalebeny épült fel, feltöltve a sekély vizű partmenti területeket.

A rétegekből tömegesen kerülnek elő a szívkagyló-félék (pl. Lymnocardium sp.) példányai is. A Tihanyi és a Somlói Formációk ezekből az ismétlődő deltalebenyekből épültek fel. A formációk között csak a deltaciklusok ismétlődésének számában és esetleg azok vastagságában van különbség. A delták néhány 10 m mély vízzel borított aljzatmagaslatra érkeztek. A klimatikusan vezérelt vízszintingadozások 15-30 m-esek lehettek. Ahogy a tó feltöltődése haladt dél felé, az elöntések megritkultak, a terület fokozatosan szárazulattá vált.

Ami a terroir szempontjából nagyon fontos, hogy homok- és aleuritrétegek átlagos mésztartalma 14-35% között mozog. Ez a karbonáttartalom az aleurit és homok kalcit tartalmú kötőanyagából származik, viszont a nagy mennyiségű összetört molluszkahéj (csigák, kagylók) jelenléte okozhat akár 40% körüli értékeket is. Amikor Somlóról, mint a vulkanikus borok Mekkájáról beszélünk, akkor ezeket a tényezőket nagyon is figyelembe kell vennünk!  A geológia azért szép, mert szép, de főleg nem egyszerű 🙂 !